Váróterem Projekt - ZÉRÓ

A Maladype Színház CROSSROADS / KERESZTUTAK programsorozatának keretén belül bemutatja a kolozsvári Váróterem Projekt ZÉRÓ c. előadását, amely a TRIP Hajón (I. kerület Budapest, Szilágyi Dezső tér 2-es móló) látható június 9-én 19.00 órakor.
 

„Botos Bálint rendezésének egyik erőssége: a körülöttünk lévő problémákat – a halálhoz és függőségekhez való viszonyunkat, emberi kapcsolataink megoldatlanságát, vagy alkotói válságaink és önkifejezési lehetőségeink szüntelen keresését – olykor humoros szituációkba cso­magolja, ezáltal elidegeníti nézőitől, és ekképp reflektál a sokszor nem is olyan humoros valóságra. A Zéró tükröt tart, mint minden jó színházi produkció, és a Váróterem Projekt előadása ez utóbbi kategóriába tartozik.” (Lovassy Cseh Tamás: Nulladik kilométer, Játéktér 2015/Tavasz)

A Váróterem Projekt, Imecs-Magdó Levente vezetésével, 2010-ben alakult a kolozsvári egyetem végzős színművészetis hallgatóiból és azóta az erdélyi független színház egyik legjelentősebb társulata. A nyitottság nem pusztán esztétikai értelemben igaz a társulatra, de függetlenek­ként a rugalmas működési formát illetően is, amit részint a lehetőségekhez kényszerűen is igazodva alakítottak ki az alkotók. A gyerekcipőben járó erdélyi magyar független társulati lét szinte minden élethelyzetét megtapasztalta a Váróterem Projekt: játszóhelyről játszóhelyre vándorolva mutatták be előadásai­kat, a bizonytalan finanszírozási háttér miatt folyamatosan küszködve a fennmaradásért, miközben előadásokat hoztak létre, és megpróbáltak minél többet játszani. A várótermeseknek 2014-ben sikerült Kolozsváron kialakítaniuk egy állandó bázist, mely befogadó helyként más független társulatok és kísérletező művészek számára is helyet ad, az a ZUG. Első előadásuk a Zéró volt.

A szövegkönyvet írta: Botos Bálint - David Foster Wallace, Allen Ginsberg és William S. Burroughs szövegei alapján

A bemutató időpontja, helyszíne: 2014. december 17., ZUG (Traian u. 40-42. szám, Kolozsvár)
Időtartama: 1 óra 40 perc

“Beállhatnék nyolc órás rabszolgának, de nem. Egy nagy lószart. Én szabad vagyok. Leblokkoltam mint a szar, ez tény mondjuk. Tulajdonképpen le vagyok bénulva a rettegéstől, de hát ki mondta, hogy a szabadság könnyű dolog, mi?”

“Nem a cuccot adod el a kuncsaftnak, hanem a kuncsaftot a cuccnak.”

Amikor a mindennapos feladat, hogy nekifeszüljünk az üvegfalnak már nem teljesíthető, amikor minden elviselhetetlenül rendben van, amikor nem tudjuk abbahagyni a rémálmodozást, akkor beállunk mint a klinikai halál.

A Zéró egy névtelen művész festékszóróval fújt sírfelirata, egy akárkié.